Filozófus és uralkodó

(részlet a Gondolkodók alkonya című írásomból)

 

  Platón írta, az lesz a tökéletes társadalom, amelyben a filozófusok uralkodnak, vagy az uralkodók filozofálnak. Az államférfi kívánatos tulajdonságai – mondhatjuk úgy is, hogy erkölcsei – azonban egyáltalán nem azonosak a filozófus tulajdonságaival. Úgy lehetne ezt legegyszerűbben megfogalmazni, hogy az egyik gyakorlati, a másik elméleti ember. Ha az uralkodó csak gondolkodna, töprengene cselekvés helyett, hamar elvesztené hatalmát. Ugyanúgy, ha a filozófus a gyakorlatban akarná megvalósítani a tökéletes társadalmat, amit olyan szépen elképzelt – sajnos voltak rá példák –, egykettőre rá kellene jönnie, hogy azok a gyönyörű ideák a való világban fabatkát sem érnek. De az ilyen filozófust inkább ideológusnak kellene nevezni.

  A filozófus elméletekben gondolkodik a világról, az emberről, a társadalomról és egyebekről. Az ideológus is gyárt vagy felhasznál elméleteket, de ezeknek a gyakorlati alkalmazását is kidolgozza, sőt sok esetben maga is részt vesz bennük. A gyakorlati ideológusok tulajdonképpen emberkísérletet folytatnak, általában társadalmi méretekben. Az első modern kori nagyarányú társadalmi változtatási kísérlet, amelynek ideológiai mozgatórugói is voltak, az 1789-ben kitört francia forradalom volt, amelyben először az abszolutizmus támogatóit irtották nagy hévvel, majd a forradalomban részt vevő különböző irányultságú csoportok egymást is elpusztították, az események végül Napóleon uralmába torkolltak. A 19. századtól pedig – a kapitalizmus embertelen kizsákmányolásának hatására – elsősorban Nyugat-Európában rendszeresek voltak az olyan megmozdulások, amelyeknek kirobbanásában az ideológusok terjesztő és szervező tevékenysége is nagy szerepet játszott. Aztán a 20. században szintet lépett az embereket befolyásoló ideológia: 1917-ben Oroszországban egy gyakorlati ideológus, Lenin került hatalomra. Az ő ideológiájának a nagyon hamar félrecsúszott következményei a mai napig is a világ sok helyén hatnak, korosztályom személyesen is megtapasztalta őket. A jelenleg is folyó, minden eddiginél nagyobb arányú kísérletet a kommunikáció hatalmas fejlődése tette lehetővé. Ez az immár majdhogynem globális szintű, a befolyásolás legmodernebb eszközeit is kihasználó, liberalizmusnak nevezett ideológia terjesztése.

  Az itt következő gondolatokat már egy másik írásomban, más kifejezésekkel leírtam. De nem árt megismételni. A liberalizmusból jelenleg főleg a pusztítás érzékelhető. Ugyanis minden újonnan hatalomra jutott eszme legelőször elpusztít mindent, ami nem ő. Ami bármely más nézetet képvisel. Megöli az erkölcsöt, a művészetet, az egész előző kultúrát, annak minden termékével együtt. Jelenleg az új kultúrából elsősorban csak szélsőséges, agresszív elemek észlelhetőek. Ez annak köszönhető, hogy a kultúra „rohamcsapata”, amely a „takarítást” végzi – tehát az elkötelezett fanatikusok – maguk is szélsőséges nézeteket képviselnek. Az újonnan hatalomra jutott eszme ilyeneket tudott megszállott híveivé tenni. Csak ha ezek már kitombolták magukat, azután következhet a kultúra valódi értékeinek felépítése. Kérdés, lesz-e elég ideje a mai világban ennek az új rendszernek. Amilyen ütemben az ember feléli a bolygót, egyre fogyatkozik az az idő, amikor még megpróbálhatja megállítani ezt a folyamatot.

  Visszatérve az uralkodó, vagy manapság inkább vezető kívánatos jellemzőire, ezek igen hasonlóak a kapitalizmusban fölértékelődött tulajdonságokhoz. A kapitalizmus kezdeti időszakának egyik fő elve volt, hogy a sikeres üzletember éppen sikeressége folytán megérdemli, hogy vezető lehessen, tehát hogy hatalomhoz és vagyonhoz jusson. A sikeresség első számú feltétele – nem csak a kapitalizmusban, hanem minden emberi csoport esetében – a kiváló kommunikációs készség. Tehát az, hogy az illető könnyen szerezze és jól használja kapcsolatait.

  A való életből tudhatjuk, hogy a feltalálók és a találmányok gyakorlati hasznosítói legtöbbször nem ugyanazok a személyek. A jó üzletemberek sokkal több hasznot húznak egy-egy találmányból, mint kitalálóik. A legismertebb feltaláló, Edison is egy idő után már inkább menedzserként működött; helyet, felszerelést, pénzt, jogi védelmet biztosított különböző, ígéretesnek tűnő találmány kifejlesztéséhez. Cserébe belevették nevét az adott találmány feltalálóinak sorába, és szerződésben kötötték ki részesedését a találmány eladásából származó haszonból.

  És ugyanez – a jó kommunikációs készség – a politikusok fő tulajdonsága is. Csakhogy az üzleti életben – éppúgy, mint a politikában – folyamatos verseny zajlik. Ezért a sikeres üzletembernek nemcsak jó kommunikációval kell rendelkeznie, hanem olykor ravasznak, máskor kíméletlennek kell lennie. Mint ahogy a sikeres politikusnak is. Ezek a tulajdonságok pedig nem tartoznak a társadalmilag erkölcsösnek elismert képességek közé. Sőt, éppen az ellenkezője igaz; nem véletlen, hogy az emberek jelentős része szerint a politikus szinonimája a hazugnak, a korruptnak és a gátlástalannak, egyszóval az erkölcstelennek.

 

Oldal: Filozófus és uralkodó
Endre oldalai - © 2008 - 2024 - endre-oldalai.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat