Endre oldalai

Amióta eszemet tudom, első számú szabadidős tevékenységem az olvasás volt. És mint mások, akik sokat olvasnak, én is elkezdtem írogatni néha. Nem rendszeresen és nem is túl sokat, de az évtizedek alatt azért összejött valamennyi.

Így most, hogy betöltöttem a hatvanadik évemet, megajándékozom magam azzal, hogy már nem csak én olvasom saját írásaimat. Kiválogatom és felrakom ide azokat, amelyeket megosztanék olyanokkal, akiket érdekel.

Az előbbiekből is kitűnt, hogy nem vagyok hivatásos irodalmár. Irodalmárok ugyanis azok, akik pénzt keresnek az írással. Én ezt soha nem tettem. Ezért nekem melósként kellett megkeresnem a megélhetésre valót. Viszont legalább nem kellett igazodnom senkihez-semmihez; arról írhattam, amit valóban közölni akartam. És azért ez is valami.

Úgyhogy ne várjanak tőlem se magasröptű irodalmiságot, se nagyképű tudományos szövegeket. Igyekeztem mindig közérthetően fogalmazni, magyarul, minél kevesebb idegen szóval és homályossággal. Még a verseim is elég egyértelműek és konkrétak, persze így nem elégítik ki a modern művészet igényeit.

Akik szép és nagy érzelmeket várnak, vagy a természet csodálatát, azoknak sem ajánlom írásaimat. Nem mintha érzelemmentes lennék, vagy nem tudnék gyönyörködni a természet világában. Hanem mert írásaim elsősorban a gyarló emberről szólnak. A törtető, hataloméhes, gátlástalan, vagy éppen a butácska, befolyásolható, fanatizálható emberről. Akik itt élünk együtt a Földön. És akik szeretnénk jól-rosszul, ahogy sikerül, leélni ezt az arasznyi életet, ami nekünk jutott.

Nos, ha ezek után valaki még bele akar kezdeni az olvasásba, akkor csak tessék. És köszönöm, hogy itt voltak.

2020. október                        Papp Endre

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat