Endre oldalai
írásaim a 80-as évektől napjainkig
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
VERS A VERSÍRÁSRÓL
Sorokba ritmust,
Szavakba rendet,
Játszani Krisztust,
Törni a csendet.
Ropni a táncot,
Tölteni Holdat,
Űzni az álmot,
Hívni a holtat.
Tartani tükröt,
Rántani leplet,
Súgni a trükköt,
Lökni a lelket.
Rakni a házat,
Szítani lázat,
Rontani százat,
Semmi alázat…
Élni, amíg még él a remény,
Ülni a Végső Úr tenyerén.
’14 dec.-’15 febr.
LETTEM
Lettem,
millió reményből egyetlen,
ragadva véletlen esélyt.
Jöttem,
elejtett mag a célba röppen,
nem tudni, hogy, mikor, miért.
Vártam,
gomolygó, sűrű éjszakában,
eltévedt lepkeként a fényt.
Nőttem,
picinyke élet szárba szökken,
cáfolva minden kétkedést.
Láttam,
vöröslő ködös félhomályban,
éreztem forró lüktetést.
Féltem,
azt hittem, véget ér az éltem,
nem tudtam, kezdet lesz e vég.
Nem tudom, kezdet lesz-e? Vég?
’15 jan.
ITT A KARÁCSONY...
Itt a Karácsony, száz teli fénnyel,
csillaga lángja csillog a fán
rakva az asztal, vár ezer étel,
Jézus is eljön még ma talán.
Kinn a sötétben, téli hidegben
koldus imája az égre remeg:
Jézus, a lelkem vedd ma magadhoz,
hátha a mennyben kap meleget.
’15. jan.-márc.
(második változat, 2020.)
Kint a sötétben, téli hidegben
koldus imája az éjbe remeg:
Ördög, a lelkem vidd ma magaddal,
tán a pokolban kap meleget.
NOVEMBER
Párát ereget az ég
Vízcsepp hízik tar ágon
Bújik valahol a szél
Színvakság ül a tájon
Emberek is feketén
csöndbe gubózva sietnek
Nincs élettel teli lény
Nincs menedéke a szemnek
Eltompulnak a hangok
össze-vissza verődve
Semmi sincs, ami harsog
Megy mind zaj-temetőbe
Szürke az úr odakint
Legbelül halkul a lélek
S ösztöni sorsa szerint
összeaszódik az élet
’19. nov.
DE…
nevezni holdat, bolygót, csillagot
mondani hangot, ízt és illatot
folytatni számot, idézni nevet
sorolni mindent, amíg csak lehet
és mindezt könnyed alig-mosollyal
csak legbelül hallgatag sikollyal
de vigyázva, úgy, hogy meg ne lássa
mert az már az ő elárulása;
elfojtani szívdobbanások sűrűjét
titkolni gondoknak szorító gyűrűjét
megfogni néha kezét hűvös kezemmel
nem tudni még, ha van este, lesz-e reggel
szorongva várni, eljön egyszer az a nap
amikor az én nevemet sem tudja majd
akkor engedni kell, el, fel, az örökbe
mert nem kapaszkodik többé semmi rögbe
s én maradok itt lenn, magányos vén gyerek
akkor már sírhatnék, de már nem lesz kinek
2023. május
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 19
Tegnapi: 4
Heti: 35
Havi: 193
Össz.: 9 920
Látogatottság növelés
Endre oldalai - © 2008 - 2024 - endre-oldalai.hupont.hu