Nagyon rövid történetünk

 

(A "Szkepszis" című írásom nagyon leegyszerűsített és kissé ironikus változata.)

 

Kezdetben volt az ösztön. Ez irányította az élet fenntartását és a szaporodást.

Később keletkezett a tudat. A tudat legfőbb kérdései: Miért vagyok a világon? Mi az értelme az életemnek? Van-e értelme?

A vallás válasza: a lélek halhatatlan. Azért kell az isteni törvények szerint élnünk, hogy lelkünknek jó dolga legyen az örökkévalóságban.

Kultúránkban a tudomány szembe szegült a vallással. A tudomány válasza a tudat kérdésére: azért élünk, hogy megismerjük a világot. Sok embernek nem tetszett ez a válasz. Ők inkább örökké akartak élni, mint okosabban meghalni.

A tudomány viszont kifejlesztette a technikát. A kapitalizmus nyertesei a technika segítségével sosem látott és egyre növekvő gazdagsághoz, ezzel párhuzamosan növekvő hatalomhoz jutottak. Természetes hát, hogy egyre inkább a tudományt támogatták a vallás helyett.

Így aztán a tudomány szétbomlasztotta a vallást.

De az embereknek valamit kellett adni, hogy ne féljenek a haláltól. Uraik pénzt és hatalmat nem akartak adni – az nekik kellett – ezért hagyták elterjedni a különböző eszméket és ideológiákat.

Ezek nevében a tudomány által létrehozott találmányok segítségével a történelemben egyedülálló pusztítást hajtottak végre. Mert az emberi természet szinte minden, eredetileg jó dolgot – vallást, eszmét, találmányt – előbb-utóbb rosszra fordít. Saját maga javára, így a többi ember és a természet kárára. Ez ösztöneinkből következik, amit a tudat megerősít.

Előbb a Föld kevésbé fejlett területein pusztítottak – „mi vagyunk az okosabbak és erősebbek” -, majd a globális hatalom birtoklásáért egymással küzdöttek meg – „csak nekünk lehet igazunk”.

Amikor azonban a technika már lehetővé tette a teljes földi élővilág többszörös kiirtását, uraink megijedtek, hisz ennek bekövetkezte esetén hatalmuk, gazdagságuk nem ért volna egy fabatkát sem. A tönkretett vallást vissza már nem állíthatták – a tudomány ezt amúgy sem engedte volna -, ezért új, békésebb eszméket kezdtek hirdetni – „mi vagyunk az egyenlőbbek” és „mi vagyunk a szabadabbak”. Ezeket egyre meggyőzőbben és hatásosabban terjesztették-terjesztik az egyre újabb és fejlettebb tömegkommunikációs csatornákon keresztül immár világszerte.

Viszont az emberek nagy része csalódott az oly sok szenvedést hozó ideológiákban. Nekik olyasvalami kellett, amiben hinni tudnak, legalább ebben az életben. Ezért megteremtették számukra Tudomány-istent és Pénz-istent. Kinek-kinek ízlése és beállítottsága szerint. Ezeknek külön-külön is mindent lebíró hatalmat tulajdonítanak világunkban. És persze ezeket is folyamatosan reklámozzák médiumaink.

A halhatatlanság lehetőségének elvesztése óta azért mégis sokkal reménytelenebb az élet. Dolgozunk valamelyik új istennek, ápoljuk sokszor semmitmondó kapcsolatainkat, vagy éppen egyre esztelenebb és veszélyesebb szórakozásokat találunk ki, hogy ne gondoljunk az elmúlásra. Eközben megfeledkezünk az ösztön parancsáról, nem hozunk létre utódokat. Mert ha úgyis meghalunk, mi értelme életet nemzeni.

Így kultúránk a pusztulás szélére jutott. De uraink erre is tudnak megoldást: le kell cserélni bennünket. És már jönnek is az újak. Akik kevesebbel is beérik. Akik jobban szaporodnak. És akiken tovább lehet uralkodni.

Most éppen itt tartunk.

 

2019. február

 

Oldal: Nagyon rövid történetünk (2019)
Endre oldalai - © 2008 - 2024 - endre-oldalai.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat