Endre oldalai

Tégy vázába fenyőágat;

fel sem kell díszítened,

nézd természetes szépségét:

titkot árul el neked.

Beszél majd a nagy erdőről,

hol sorban állnak a fák,

mégis mindegyik magányos,

vén, göcsörtös óriás.

Bontsál fel egy üveg jó bort,

melegítőt, kellemest,

s kívánjál boldog karácsonyt

annak, kit nagyon szeretsz,

Hallgassál lágy, halk zenéket,

amitől elandalodsz,

csak ricsajozzon a világ;

te húzzad le a rolót.

És mikor elálmosodtál

hajtsd párnádra a fejed,

s akard azt, ha jön a reggel

örömet hozzon neked.

Álmod legyen mély, de könnyű

és ha ébreszt majd a fény,

találj új aranycsillagot

karácsony fehér egén.

LÁTTAM MÁR GÓLYÁT…

Láttam már gólyát az Állatkertben,

mocskos habot patakmederben,

gyönyörű szerelmet a filmekben,

apró halakat konzervekben.

Jártam sokat szürke házak között,

láttam pár autót, mi összeütközött,

savas eső jó párszor öntözött,

s tudom, van csillag a szmogréteg fölött.

Nem hiszek többé már holnapban, sem mában,

látom a csalást az egész csodában,

nem kérek helyet az asztalnál, vitában,

maradjon az egész világ magában.

Hiába a sok könny, nem tisztul az élet,

a holnaptól nemcsak én, egyre többen félnek,

egyre több a szenny és egyre több a méreg,

de biztos, hogy kegyelmet nem a szennytől kérek.

Persze nagyon jó lenne ezt szépen befejezni,

de a szépségből most épp nincsen bennem semmi,

így hát nem marad más hátra, csak a vége: ennyi.

MESSZE VILÁGÍTANAK…

Messze világítanak feneketlen máglyák,

Fehér könyvlapokat rájuk ezer kézzel hányják.

Így égetik lassan el a földet s az eget,

A fekete füst és korom végül mindent befed.

 csöndes, kicsi parázs tüze kéne inkább nekem,

aminél a kezemet megmelengethetem,

amit a vad szél el nem fúj, eső el nem áztat,

aminek a fényéből nem támadnak árnyak.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat