Endre oldalai

Tudományról

(részletek a Gondolkodók alkonya című írásomból)

  A világról egyre többet és többet tudunk a tudomány jóvoltából. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a tudomány sem tud mindenre választ adni. Hogy csak egy egyszerű példát mondjak, a fizika a kölcsönhatásokat ismeri, de nem tudja a miértet. Tudjuk, hogy van gravitáció, de nem tudjuk biztosan, hogy a nagy tömegű testek miért vonzzák egymást. Newton a gravitációt közvetítő részecskéket feltételezett, de ezeket máig sem sikerült kimutatni. Einstein szerint minden test a tömegétől függő mértékben meghajlítja a téridőt, és ezt érzékeljük gravitációs hatásnak. Ma már vannak ezt igazolni látszó kísérleti eredmények. Ugyanakkor a sötét energiával kapcsolatos kutatások még okozhatnak meglepetéseket ezen a területen; egyes feltételezések szerint gravitációs központ nem csak tömeggel rendelkező test lehet. Vagy a másik véglet esetében – persze valójában még azt sem tudjuk, hogy ez a véglet tényleg véglet-e, vagy csak egy fok egy hosszú-hosszú lépcsősorban – azt is tudjuk, hogy a kvantumrészecskék jelentős része elektromágnesesen polarizált, azt is tudjuk, hogy ennek következtében vonzzák vagy taszítják egymást, de azt megintcsak nem tudjuk, miért. Valamint ismerhetőek, legalábbis feltételezhetőek az atomon belüli kölcsönhatások, hisz ezek nélkül nem létezhetnének az atomok, tehát ez az egész világ sem létezhetne ilyen formában. De a miértet itt sem tudjuk.

  Némely tudományág pedig olyan időtávokkal foglalkozik, amik felfoghatatlanok. Például a fizikusok kiszámolták a világegyetem történetét az ősrobbanástól a maximális entrópiájú végső állapotig. Ezen belül van egy pont, amelyen túl az élet feltételei már nem állnak fenn, tehát szükségszerűen megszűnik az élet az egész univerzumban. De ennél sokkal hamarabb fog megszűnni a földi élet a Nap öregedéséből fakadó következmények miatt. Ám még ez utóbbinak a várható ideje is milliárd éves nagyságrendű. Ami számunkra beláthatatlan és értelmezhetetlen. Értelmezhetetlen dolgokkal pedig mi értelme foglalkozni, azokon töprengeni. Egyébként is, az emberiség történelme minden valószínűség szerint jóval hamarabb véget fog érni.

  Csak az érdekesség kedvéért, vannak olyan elfogadott tudományos elméletek, amelyek az azokat propagáló tudósok befolyása miatt (is) kerültek be a tudománytörténetbe. Például az úgynevezett „Koppenhágai értelmezés” olyan elvek összefoglaló neve, amelyek a kvantummechanikai kísérleti eredményeknek a klasszikus fizika törvényeivel való látszólagos összeegyeztethetetlenségét próbálják megmagyarázni. Ezeket az 1920-as, 30-as években dolgozták ki Niels Bohr koppenhágai Elméleti Fizikai Intézetében, elsősorban maga Bohr és Werner Heisenberg. Ahhoz, hogy a hivatalos fizikában ezeket az elméleteket fogadták el, nagyban hozzájárult nemcsak az ekkor már Nobel-díjas Bohr tekintélye, hanem szóbeli előadásainak vehemenciája is. Bohr ugyanis, ha egy elméletet meggyőzőnek tartott, makacsul kiállt mellette, szemléletes képekkel, erős, színes kifejezésekkel tarkítva beszédét, érvelt az érdekében. És ugyanúgy, ha valamit nem fogadott el, akkor szintén ilyen meggyőző módon fejtette ki ellenérveit. Szavainak hatását erősítette magas, délceg, atlétatermetű külseje is. Azt a mai napig nem lehet pontosan tudni, nem helytállóbbak-e más, ugyanebben a korban keletkezett, más tudósok által kidolgozott elvek, de az biztos, hogy a jövő fizikusainak jelenleg is a „Koppenhágai értelmezés” tételeit tanítják az egyetemeken.

  Másrészről pedig – amint azt a gravitáció értelmezésénél megemlítettem –, a tudomány folyamatos változásban van. Lehet, hogy amit ma egyértelműnek állítanak, az holnapra érvényét veszti. Ezért aztán a világról csak a tudomány pillanatnyi állapota szerint lehet véleményt mondani, ha elvetjük a feltételezéseket.

  „Csak azt tudjuk teljes mélységében megismerni, amit megalkotni is képesek vagyunk. Tehát aminek »tervrajza« legalább képként létezik a gondolatainkban. Így a nem általunk teremtett világ objektumait a tudomány, bár jó megközelítésben meghatározhatja, teljes részletességgel és száz százalékos pontossággal nem tudja felderíteni.” Azt már utólag meg nem mondom, sok olvasmányom közül melyikben találtam a fenti idézetet, de nagyon meggyőzően hangzik. Amit pedig Frenyó Zoltán filozófiatörténeti művében ír, az más természettudományokra is igaz lehet: „A világ objektív módon fennáll, és nem »logikus«, hanem saját természete szerint nagymértékben törvényszerű és rendezett, bár beláthatatlan variációs lehetőségekkel rendelkezik. (…) sem a logika, sem a fizika, sem a matematika elméleteinek végleges és befejezett rendszere valószínűsíthető módon nem lehetséges.”

  A tudományos modell egy ponton különbözik mesétől, hiedelemtől, vallástól, ideológiától és az emberi elme egyéb alkotásaitól; abban, hogy az objektív valóság valamely elemével egyeznie kell. Meg kell magyaráznia valamit, jelenség, folyamat lefolyását, megjósolni jövőbeli állapotát. Nem mindent, mert az lehetetlen. Nem is mindörökké, az is kizárt. Hanem csak itt és most valamiről valamivel pontosabb képet kell adnia, mint a megelőző elméletnek. Használható és oktatható egészen addig, amíg jobb nem akad.

  Ezt a szakaszt is saját véleményemmel szeretném zárni. Filozófia és tudomány. Filozófia vagy tudomány? Tudomány-e a filozófia? Ha ezt egy filozófus olvassa, most biztos felhördül. A filozófusok szemében a filozófia „a tudomány”, minden tudományok alapja, eleje és veleje. Másrészt, amit a tudomány – más tudományágak – megállapítottak, arról érdemes-e gondolkodni? Persze hogy érdemes, hisz amint az előbbiekben megírtam, a tudomány folyamatosan változik. Ami ma igaz, holnap nem biztos, hogy az lesz. Ugyanakkor viszont egy-egy tudományág képviselői azért lehetnének megsértve, hogy nehogy már egy, az ő speciális szakterületükhöz viszonyítva laikus filozófus mondja meg, miben hibázott és merre haladjon tovább kutatásuk. És az ilyen sértettség is elfogadható.

  Azt is meg lehet kérdezni, hogyha a világról gondolkodunk, miért csak mindig a tudományt hozzuk elő, hisz a világban sok minden található a tudományon kívül is. Ez azért van, mert ahogy régen a világban előforduló rejtélyekre, kérdésekre a filozófia keresett válaszokat – pontosabban előbb a vallás, később a filozófia is –, ugyanezekre és az egyre újabb kérdésekre manapság a tudomány próbál válaszokat találni. Ahogy apránként kialakultak és fejlődtek a tudományok, ágaztak széjjel és egyre újabb területekre terjedt ki hatásuk, újabb és újabb elméleti és kísérleti módszerekkel és eszközökkel bővült fegyvertáruk és így egyre több kérdésre kerestek és adtak ilyen vagy amolyan feleletet, úgy szorult vissza a filozófia és a vallás, mozgásterük fokozatosan csökkent, pontosabban azok a témák fogyatkoztak, amelyekkel egyáltalában érdemes volt foglalkozniuk. Tulajdonképpen ez az egyik fő oka a mai világban mind a filozófia, mind a vallás háttérbe szorulásának és szétszóratásának, fölaprózódásának. Ma már szinte bárki bármiről gondolkozhat, ha az nem sérti a hatalmon levők érdekeit, de ha nincs komoly sajtója ami népszerűsíti, ezek a gondolatok, legyenek bármilyen fontosak, szóljanak bármiről, nem sok visszhangot váltanak ki. Az emberek eltompultak a mindenkit körülvevő reklám- és híráradatban, megszokták a napi „szenzációkat”.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat