Miért a lányok?

 

Mármint miért a lányok a jó tanulók? Mert azok, ugye? Legalábbis a mi kultúránkban, ahol már egy ideje egyforma esélyük van a tanulásra, mind az általános, mind a középiskolákban a lányok közül egyértelműen többen vannak a kitűnő, illetve jó tanulók között.

A válaszhoz vissza kell mennünk az időben egészen a nemek kialakulásáig. A következő kérdés ugyanis az, hogy mi az előnye a két nem általi szaporodásnak az eggyel szemben. Kell, hogy előnye legyen, különben nem lenne sikeres az élővilágban.

A nagyon leegyszerűsített válasz: az egynemű szaporodás esetén, amit osztódásnak neveznek, az egyik élőlény tulajdonképpen reprodukálja önmagát. Ideális esetben tehát a két egyed – előd és utód – teljesen egyforma, így azonos tulajdonságokkal rendelkezik. Csak akkor van köztük különbség, ha valamilyen hiba csúszik a reprodukcióba (mutáció). A környezet változásaira pedig az azonos élőlények egyformán tudnak vagy nem tudnak reagálni. Tehát a külső környezet bizonyos mértéknél nagyobb megváltozása esetén ezek az élőlények szinte egyöntetűen elpusztulnak, illetve nem szaporodnak tovább.

Kétnemű szaporodásnál az utód két különböző egyedtől kapja DNS-ét, amelyek más-más tulajdonságokkal rendelkeznek. Az utódban a szülők tulajdonságainak egyedi kombinációja jelenik meg. Így az utód különbözik mind szüleitől, mind testvéreitől, hisz a kombinációk száma olyan nagy, hogy szinte kizárható – az egypetéjű ikrek kivételével - az örökítő sejtek teljes azonossága.

Az így létrejött utódok közül mindig az adott környezethez legjobban alkalmazkodni tudó egyedek szaporodási esélyei a legnagyobbak. Ezért a környezet változásával párhuzamosan alakulnak át az élőlények, az életképesebbek megmaradnak és szaporodnak, a többiek kipusztulnak. Időnként új fajok keletkeznek, mások eltűnnek. Ez a természetes szelekció, aminek a következménye a fajok jelenlegi változatossága. (Az emberi beavatkozás sajnos csökkenti ezt a sokszínűséget.)

A kétneműség kialakította a nemek funkció szerinti különválását, az evolúció pedig még fokozta az eltérést. A ma élő kétnemű fajok jelentős részénél a hímnem a szaporodás során csak a megtermékenyítést végzi, a nőnem viszont a sokkal nagyobb energiaigényű petesejteket termeli. Ezekből a sejtekből fejlődnek ki megtermékenyülés esetén az utódok, tehát olyan mennyiségű táplálékot kell tartalmazniuk, ami a születésig tartó fejlődés során végig kitart. Az anyatesten belüli magzatfejlődés esetén pedig – tehát az emlősöknél – közvetlenül az anya testéből történik a magzat táplálása. Tehát a női nemtől a szaporodás sokkal több időt és energiát követel. Ehhez még hozzátehetjük, hogy azon fajok esetében, ahol a megszületett utódok további gondozást igényelnek, ezt is többnyire a nőnemű egyedek végzik. Így a különbség még tovább nő a két nem szaporodásban betöltött szerepe között.

Ez a különböző szerep nyilvánvalóan befolyásolja a nemek tulajdonságait is. Az egyéni tulajdonságokon felül tehát vannak a nemi szerepből fakadó készségek, hajlamok. Csak egy példa az emberi világból: az ősember sok-sok generáción keresztül vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. Ezen belül döntően a férfiak vadásztak, a nők szedegették össze az egyéb, nagyrészt növényi táplálékot. Ennek megfelelően alakultak ki olyan tulajdonságaik, amelyek manapság is tetten érhetőek. Még a mai férfiak is jobban tudnak egy dologra koncentráltan figyelni (a vadászat követelménye), a nők pedig párhuzamosan többféle dologgal foglalkozni (a gyűjtögetés követelménye).

Ami pedig a szaporodásból, az utódok létrehozásából következő tulajdonságokat illeti, az a női nemtől, mint láttuk, sokkal nagyobb odaadást igényel. Ehhez olyan készségekre van szükség, mint érzékenység, elfogadás, alárendelődés, szabálykövetés. Ugyanis ezek biztosítják, hogy az illető hajlandó legyen azt a többletterhet vállalni, ami az anyasággal jár. Azok a nők, akikben ezek a tulajdonságok nem, vagy kevéssé voltak jelen, kisebb eséllyel váltak anyává, vagy nem gondoskodtak megfelelően utódaikról. Így azok vagy meg sem születtek, vagy fiatalon meghaltak, vagy a rossz példa következtében nem lett saját családjuk. Mindenképpen kisebb volt az esélye az ilyen nőknek génjeik, tehát tulajdonságaik továbbadására.

Ez is egyfajta természetes szelekció, amely számtalan nemzedék alatt alakította ki a kívánatos tulajdonságokat. Ezen tulajdonságok adják, hogy a lányok közül jóval többen veszik tudomásul a szabályokat, követelményeket és igyekeznek azoknak eleget tenni. És ehhez tartozik a kötelező tanulás is, amit a lányok könnyebben elfogadnak, a fiúk közül viszont sokan nyűgnek éreznek és lázadoznak ellene, önállóbbnak tartván magukat. (Sajnos az alap- és középfokú iskolarendszer nagy részében - valószínűleg a mennyiségi oktatás követelményei miatt - inkább díjazzák a kötelező anyag bemagolását az önálló gondolkodás helyett. Az utóbbi csak a kisebb létszámú csoportokkal üzemelő „elit” iskolákban működhet hatékonyan.)

Ezek a tulajdonságok végig kísérik életünket. Ezért azt mondhatjuk, hogy a nők könnyebben tanulnak, és végeznek olyan munkákat – akár vezető beosztásban is -, ahol lefektetett szabályok és követelmények szerint kell tevékenykedni. Ott sok esetben felülmúlják a férfiakat is. Ahol viszont rugalmasan lehet értelmezni a szabályokat, netán rendszeresen új helyzetekhez kell idomulni, új dolgokat tervezni, alkotni, az inkább a férfiak számára előnyös. A kísérletező tudósok, feltalálók és az egyéni stílusú művészek között még manapság is a férfiak vannak döntő többségben.

Ezen az állapoton viszont egyre inkább változtatni próbálnak. A jelenlegi nyugati kultúrában uralkodó ideológiák a nemek közti különbségek csökkentését, szélsőséges esetekben teljes eltörlését támogatják. Azért küzdenek, hogy a nők ugyanolyan független, kötöttségektől mentes életet élhessenek, mint - szerintük - a férfiak.

Ezek önmagukban nagyon szép és nemes jelszavak, és nyilván sokakat vonzanak. Viszont évmilliók evolúciós és szelekciós folyamatai által kialakított tulajdonságokat nem lehet - és nem is tanácsos - egy-két nemzedék alatt megváltoztatni. Az önállóságra törekvés során létrejött sok felszínes párkapcsolat – amelyek nagy része szétválással végződik – komoly negatív, frusztráló hatással lehet az emberekre, elsősorban a nőkre, akik számára a megbízható társ védelmet is jelent. A csalódások miatt idővel sokan lemondanak a komoly kapcsolat lehetőségéről. Ha viszont a férfiak és nők külön-külön, egyéni életet élnek, akkor megszűnnek a családok. Pedig a család nem csak kötöttséget jelent, hanem segítséget, támaszt is nyújt tagjainak. Az egyedül élő nők általában kiszolgáltatottabbak, még a nyugati kultúrában is, ezért jóval kevesebben vállalnak gyermeket. A kevesebb gyermek a lassú pusztulást, a család nélküliség a társadalom felbomlását vetíti előre.

Ezen felül, mint a legtöbb ideológia, a nemek közti egyenlőséget hirdető is gyakran esik túlzásba. Egyre erőteljesebben népszerűsítik a nemváltást, akár műtéti eszközökkel, akár csak külsőségekben. Olyan személyeket tesznek követendő példává, akik nyíltan és büszkén vállalják eltérő nemi hajlamukat. Ezáltal főleg még testi-lelki fejlődésben lévő, naiv, labilis személyiségű fiatalokat tudnak befolyásuk alá vonni. Ezeknek egy részét az ebben a korban szerzett tapasztalatok egész életükre tönkre tehetik.

Személyes véleményem a fentiek alapján az, hogy a nőknek nőként kellene élniük, a férfiaknak férfiként. Ettől még az egyéniségük, önálló személyiségük nem csorbul, sőt inkább erősödik. Nők és férfiak együtt alkotnak családokat, a családok pedig társadalmat. Ez a módszer működik, amióta világ a világ.

 

2019. január-február

 

 

Kiegészítés 2022-ből:

 

Tévedtem, amikor ebben az írásomban túlhangsúlyoztam az evolúció és a genetikai szelekció szerepét a női, illetve férfi jellem közti különbség kialakulásában. Valójában annak az egyéni nevelésnek is legalább ilyen jelentős ebben a része, amit elsősorban a szülők végeznek. Legalábbis nekik kellene végezniük. És itt a probléma. A mai világban ugyanis a szülők nagy része nem ér rá a gyermekével annyit foglalkozni, amennyi szükséges lenne részben a társadalmi normák szerinti, részben pedig a családban történő viselkedés megfelelő kialakításához. Néhány nemzedékkel ezelőtt erre még megoldás volt a szigorúbb módszerekkel történő nevelés. Egy nyakleves sokszor többet ért, mint fél óra papolás. Az elsőből szinte biztosan tanult a gyerek, a másodikból sokkal ritkábban. És attól senki nem lett lelki sérült, hogy néhanapján kapott egy pofont. Csakhogy a modern liberális elvek tiltják a gyermek testi fenyítését, még akkor is, ha az nevelő célzattal és a gyermek érdekében történik. Ezért ez a módszer kiesett a szülők eszköztárából. Maradna a hosszadalmas, magyarázgató nevelés, de arra meg általában nem érnek rá. Így lett az újabb generációk egyre több tagja neveletlen, vagyis nem sajátítják el a női, illetve férfi társadalmi és családi viselkedést. Ami pedig ebből következik, a nemi szerepek megváltozása és a család nélküliség terjedése, azt ma is úgy látom, ahogyan pár éve megírtam.

 

Oldal: Miért a lányok? (2019)
Endre oldalai - © 2008 - 2024 - endre-oldalai.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat