Tudósok, mint az energiaipar szolgálói

 

A szén- olaj- és gázerőművek szennyezik a levegőt. Az atomerőművekben nagyon lassan lebomló az élővilágra veszélyes radioaktív anyag képződik. De aki azt hiszi, hogy a szél- és naperőművek olyan nagyon környezetbarátok, az alaposan téved. Ugyanis ezek az energiatermelő egységek sokszor alig termelnek áramot, viszont készítésük, telepítésük és fenntartásuk nagyon sokba kerül. Értelemszerűen, a naperőmű akkor termel, ha süt a nap. Tehát éjszaka vagy borús időben nem, illetve alig. A szélerőmű pedig csak akkor, ha fúj a szél. (Magyarországon 1kWp napelem rendszer évi 1050-1200 kWh villamos energia előállítására képes. A magyarországi szélturbinák átlagos éves kihasználtsága pedig 23% körüli. És ez nemzetközi viszonylatban nem mondható rossznak.)

Az elmúlt néhány évben többször megtörtént, hogy Németországban az ott hatalmas mennyiségben használt megújuló energiaforrások lehetséges maximum teljesítményüknek csak kevesebb, mint az öt százalékát tudták leadni. Mert a nap sem sütött, a szél sem fújt. Az a németek szerencséje, hogy az európai elektromos hálózatok össze vannak kapcsolva, így máshonnan hozzájuthattak a szükséges áramhoz. Például a franciáktól, akik nem voltak olyan hülyék, hogy leállítsák az atomerőműveiket, így állandó és megbízható energiaforrásokkal rendelkeznek. Meg persze a németek égethetik az orosz gázt, hogy télen be ne fagyjon a hátsójuk.

Bár a számadatokon lehet vitatkozni, azért nagyságrendileg igaz lehet, hogyha a tervezett Paks 2 atomerőművet (2x1200 MW) ilyen megújuló energiaforrásokkal akarnánk kiváltani, akkor több, mint 113 négyzetkilométernyi felületű napelemmel vagy kb. 5200 db 2 MW névleges teljesítményű szélturbinával tudnánk ezt megtenni. És ezekhez még hozzá kell számolni a szükséges energiaátalakító- és tároló rendszereket (inverterek, akkumulátorok), hisz ezek az energiatermelők – mint azt már fentebb írtam – nem mindig akkor termelnek, amikor a legnagyobb szükség van rá, hanem amikor az időjárási viszonyok megfelelőek számukra.

Ezeknek az ára és a gyártás energiaigénye is igen nagy. Ráadásul ezek az erőművek folyamatos karbantartást igényelnek, hisz ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Tehát alkatrészeik, egyes elemeik időről időre tönkremennek, cserélni kell azokat. A lecserélt elemek újrahasznosítása nem minden esetben megoldott, így ezek is hozzájárulnak az amúgy is horribilis mértékű emberi szemét általi környezetszennyezéshez.

 

De honnan juthatna az emberiség megfelelő mennyiségű „tiszta” energiához? Természetesen a Föld legfőbb energiaforrásából, a Napból.

A tudósok már jó ideje megállapították, honnan származik a Nap sugárzó energiája. A Nap belsejében a magas hőmérséklet és hatalmas nyomás hatására az ott lévő hidrogénatomok összeolvadnak héliummá. Ennek a fúziós folyamatnak a mellékterméke az a napsugárzás, ami már évmilliárdok óta tart, és valószínűleg még további évmilliárdokig ki fog tartani.

Hogyha ezt a folyamatot létre tudnánk hozni itt a Földön, akkor az emberiség számára szinte kiapadhatatlan és mai ismereteink szerint környezetbarát energiához jutnánk. Hidrogént ki lehet vonni tengervízből, a keletkező hélium pedig felhasználható különböző ipari folyamatokban. Tehát sem lassan lebomló sugárzó anyag, sem más káros melléktermék nem keletkezne.

A magfúzió folyamatát a második világháború vége óta tanulmányozzák, és az 1960-as években a Szovjetunióban már építettek olyan, Tokamaknak nevezett reaktorokat, amelyekben nagyon rövid időre, néhány tized- vagy századmásodpercre be tudták indítani a termonukleáris fúziót. A 70-es években, tizenéves koromban én már hallottam olyan híreket, amelyekben azt jósolták, hogy tíz éven belül meg tudják oldani a folyamat fenntarthatóságát, ezután pedig elkezdhetik építeni az energiaellátást szolgáló reaktorok hálózatát.

Azóta eltelt több, mint negyven év. És hol tart most a dolog? Még ugyanott sem. Pedig a technika ezalatt hatalmasat fejlődött. Jelenleg egy ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor – Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor) elnevezésű nemzetközi projekt keretében Dél-Franciaországban épül egy kísérleti fúziós reaktor, amelynek a beindítását jelenleg 2025 végére tervezik. De ez még nem fog kereskedelmileg is hasznosítható energiát termelni. Az első ipari fúziós erőmű, a még csak a tudósok fantáziájában létező DEMO elindulása optimista becslések szerint is századunk közepére várható. Ez főleg ahhoz képest siralmas, hogy az ITER-t megalapozó nemzetközi együttműködés már 1985-ben elkezdődött.

Mi is itt a probléma? Egy, az 1980-as évek elején kiadott ifjúsági ismeretterjesztő könyv szerzője szerint a „hidrogén erőművek” azért fognak létrejönni és elterjedni, mert ahogy az atombomba nyomán elkészítették az atomerőműveket, ennek mintájára a hidrogénbomba nyomán elkészülnek majd ezek az erőművek is. Csakhogy a szerző fordított logika szerint gondolkodott. Ugyanis az atombomba előállításához szükségesek az atomreaktorok, mert ezekben keletkezik a nukleáris fegyverek gyártásához használt dúsított urán. Tehát még mielőtt elkészíthették volna az első atombombát, építeniük kellett reaktort – az első kísérleti atommáglyát Chicagóban készítették 1942-ben. Tehát jóval az első atombomba felrobbantása előtt már megvolt a későbbi atomerőműveknek nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati prototípusa is. Ezután már „csak” a technikai és méretbeli fejlesztésre és finomításra volt szükség.

A hidrogénbombák gyártásához viszont nincs szükség termonukleáris fúziós reaktorra. Nagyon leegyszerűsítve: ezekben a fúziós reakciót egy miniatűr atombomba felrobbantásával indítják be. Tehát a hadiiparnak semmi érdeke nem fűződik fúziós reaktor létrehozásához. Ami pedig a katonáknak nem kell, arra miért adnának bármilyen támogatást.

De a legfőbb baj mégsem ez. Hanem gondoljunk csak bele, hogy ha az emberiség ilyen, gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforráshoz jutna, az összes jelenlegi energiatermelő ágazat rövid időn belül fölöslegessé válna. Csődbe jutnának a szenesek, az olajosok, a gázosok, az atomosok, sőt még a megújulók is. Úgyhogy ezek mind ellenérdekelt felek. Nyilván mindent megtettek a múltban és meg fognak tenni a jövőben is, hogy ne, vagy legalább minél később valósuljon meg ez a projekt. Tehát igyekeztek-igyekeznek meggyőzni az illetékes vezetőket és döntéshozókat, hogy ne biztosítsanak kellő támogatást. (Mint minden új technológia esetében, ennek a kidolgozása és gyakorlati megvalósítása is rendkívül költséges. De ha arról van szó, hogy az emberiség szinte korlátlan és tiszta energiával való ellátása a cél, mindjárt belátható, hogy ez sok mindent megér. És amikor már működni fog, és sorozatban készülnek a fúziós erőművek, az árak drasztikusan csökkenthetők.)

 

(folytatás a következő oldalon)

Oldal: Tudó-sokk (2021) 2.
Endre oldalai - © 2008 - 2024 - endre-oldalai.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat