Önzetlenségről, egyenlőségről

(részletek a Gondolkodók alkonya című írásomból)

 

  Először az emberi önzetlenségről írok, mert én nem tapasztaltam oly sok pozitív esetet ezen a téren, mint amit a szerző (Csányi Vilmos) általánosnak tekint. Ezzel szemben olyanokat láttam, még többről hallottam, amikor egyesek kihasználták mások önzetlen jóindulatát. Jónéhány személy került így előnyösebb helyzetbe, mások kárára. Olyanról is tudok, aki kifejezetten pszichés kényszer segítségével, mondhatni lélektani zsarolás által ért el olyan dolgokat, amelyekhez tisztességes eszközökkel nem juthatott volna hozzá. Persze mondhatjuk, minden csaló így dolgozik. És ez azért azt is jelzi, hogy valójában sok a jóindulatú, önzetlen ember, akit ki lehet használni. Ők vannak többségben, de mit ér az egész, ha van néhány élősködő, és ők a feltűnőbbek. Az önzésnek az a magyarázata, hogy már nem csoporttársadalmakban élünk, ahol a közös értékek domináltak, hanem megapopulációkban, ahol alkalmi egyezségek játsszák a főszerepet. Ezekhez pedig hozzátartozik az egyéni érdek esetenkénti ravaszsággal, becsapással történő érvényesítése. A csoportos kölcsönös önzetlenség többnyire csak néhány fős kis csoportok – általában érdekcsoportok – tagjai között fordul elő.

  A magam életéről ebben a témában csak annyit, hogy zárkózottságom miatt ritkán fordult elő, hogy önzetlenül kaptam vagy adtam volna valamit. Számomra az ilyesfajta kapcsolati segítség majdhogynem korrupciónak látszik, úgyhogy eszembe sem jut a használata. Pedig tudvalévő, hogy vannak, akik éppen egymás kölcsönös segítésével kerülnek egyre jobb pozíciókba. Ez a fajta szövetkezés lényegében elfogadott nemcsak nálunk, hanem szinte minden társadalomban. Lehet, hogy én szigorúbban ítélem meg az efféle ügyeket, mert például amikor piaci szereplők különböző – nem mindig anyagi – előnyökért cserébe nagyobb befolyást vagy kedvezőbb elbírálást kérnek, azt egyértelműen korrupciónak tartom, pedig vannak helyek, ahol ez szabadon gyakorolható lobbitevékenységnek számít.

  Az azonos csoportban élő őseink közötti különbségekről Csányi annyit ír, hogy tagjai együttműködtek, de elfogadtak enyhe hierarchiát. A tudósok széles körében valóban elfogadott dolognak számít a viszonylagos egyenlőség. Ez odáig ment, hogy egyesek az úgynevezett „ősközösséget” valamiféle kommunisztikus világnak állították be.

  Ugyanakkor éppen az etológia fedezte fel, hogy a csoportokban élő és időnként kollektív tevékenységet – például közös táplálékszerzést – folytató állatfajok szinte mindegyikénél megtalálható az egyedek közti határozott rangsor. A rangsorban elfoglalt helyét minden állatnak tudnia kell, és ez alapvetően megszabja viselkedésüket. Az alárendeltnek tiszteletet kell mutatnia a magasabb rangú előtt, és ugyanezt kell megkövetelnie a nálánál alacsonyabb rangútól. A rangsorból általában csak úgy lehet kitörni, hogy az alacsonyabb rangú párviadalban legyőzi a fölötte állót, és a helyére lép. De ezt az is tudja, ezért a magasabb rangú állat folyamatosan figyeli az alatta lévőt, hogy még csírájában elfojthassa az ilyen próbálkozásokat.

  Ami pedig az emberi világot illeti, amióta csak vannak információink társadalmi formákról, mindig is voltak vezetők és vezetettek. Akármilyen kis csoportot nézünk, akár egy családot, ott is kell valaki, aki megszabja a közös tevékenységek irányát és módját, és akinek a véleményét a többiek elfogadják. Ha nem így lenne, ha a csoport tagjai egyenként maguk döntenének mindenben, az előbb-utóbb káoszhoz, a csoport széteséséhez vezetne. Az olyan világban, ahol ráadásul fokozottabban ki voltak téve külső tényezőknek, időjárásnak és egyéb természeti jelenségeknek, vadállatoknak, konkurens csoportok támadásainak, még fontosabb volt egy megfelelő képességekkel rendelkező, határozott, erőskezű vezető. Például az ószövetségi ősatyák szinte biztosan törzsfők voltak, akik nem csak közvetlen családjuknak, hanem több száz, talán néhány ezer főből álló csoportnak voltak a vezetői. Azt már a történelemből tudjuk, hogy a társadalmak további fejlődése során a vezetőt segítő és támogató réteg osztállyá alakult, így jött létre az uralkodó osztály.

  A mai tudósok elképzelései az ősi csoporttársadalmak egyenlőségéről onnan származhatnak, hogy a mai világ látásmódja más. Korunk szavakban ugyan az emberek közötti egyenlőségre, a gyakorlatban viszont egyenlőtlenségre, az anyagi javak egyenlőtlen birtoklására épül. Amikor a gyarmatosítások korában – ezen belül főleg a 19.-20. század során – rátaláltak egy-egy eldugott helyen, még törzsi viszonyok között élő népre, azt tapasztalták, hogy szinte alig van köztük vagyoni különbség. Mivel ezek az emberek kevés tárgyat használtak – sokkal kevesebbet, mint a modern ember –, és azok is részben közös használatban voltak, így magántulajdon szinte alig létezett. Egy faragott bot, esetleg egy tollakkal díszített fejfedő jelezte csak a főnököt. A modern ember szemében, ahol szinte csak a birtoklás, a tulajdon mennyisége és minősége számít, ahol a társadalmi hierarchiát legnagyobb mértékben a gazdagság szabja meg, egy olyan világból nézve, ahol az ember és ember közti vagyoni különbségek még soha nem voltak ilyen nagyok a történelem során, az egy törzsön belüli vagyoni viszonyok eltörpülnek, szinte nem is látszanak. A tekintélybeli különbségeket pedig – elsősorban a kultúrák közti hatalmas eltérés miatt – szintén elég nehéz meglátni. De azt azért hozzátenném, hogy amennyire idegennek látjuk a mi világunkból a törzsi viszonyok között élő emberek világát, ők legalább annyira furcsának látnak bennünket.

  Összefoglalva mondandómat erről a témáról: az biztos, hogy a csoporttársadalmakban élő emberek közti különbségek jóval kisebbek voltak, de ez elsősorban azért látszik így, mert a mai különbségek irdatlanul nagyok, és a kommunikációs hálózat globális kiterjedtsége miatt jobban megismerhetőek. Viszont az is biztos, hogy vezetők akkor is voltak, mert tekintélyt és hatalmat kivívó vezetők nélkül egyetlen emberi csoport sem lenne huzamosabb ideig életképes.

 

Oldal: Önzetlenségről, egyenlőségről
Endre oldalai - © 2008 - 2024 - endre-oldalai.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat