A fiataloknak, akik nem élték át a kommunista rendszert, teljesen természetes ez a világ, hisz csak ezt ismerik testközelből. Én, aki már átéltem annak az ideológiának a hatalmát, majd csődjét és bukását, azt látom, hogy egyik ideológia olyan, mint a másik; csak az azt képviselő hódító hatalmat segíti céljai elérésében. Thököly és Rákóczi harcaihoz hasonlítható küzdelmet folytatnak most Orbán és szövetségesei, csak más eszközökkel. A kimenetel sem lehet kétséges. Egyik oldalon az összeomló-félben lévő nyugat, amelynek ideológiai vezetői a történelem során soha nem látott pénzügyi, gazdasági és mediális eszközöket vetettek be az amerikai elnök lejáratására és újraválasztásának megakadályozására - mindezt azért, mert nem állt eléggé a befolyásuk alatt. Ennek alapján el lehet képzelni, mekkora ezeknek az erőknek a hatalma, és azt is, hogy ezt a hatalmat nem a mi megsegítésünkre fogják felhasználni. Másik oldalon a teljesen más kultúrából érkező, egyre nagyobb tömegű és egyre agresszívabb bevándorlók, akik már megmutatták, hogy nem akarnak a fehér emberrel közös társadalomban élni. Ráadásul ez a két tábor egymást segíti. Úgyhogy nem lehetnek illúzióink, de legalább egy rövid időre megmutathatjuk, hogy még mi is létezünk.

Mindenképpen hozzá kell fűznöm, hogy nem az ideológiával van a probléma. A különféle vallások és eszmék tele vannak az emberek számára vonzó gondolatokkal, máskülönben nem terjedtek volna el. A hiba az emberekben van. A nagyravágyó, hatalomra és dicsőségre éhes emberekben, akik saját céljaikra, mások ellenében forgatják ki ezeket az eszméket. Akik befolyással bírnak, és akik fanatizálni tudnak tömegeket. Mert ilyen az ember. Persze nemcsak az ember, az egész élővilág így működik. Az élőlényekben ösztönösen dolgozik a mások fölé kerekedés vágya, mert így előnybe kerülnek velük szemben, és megnőnek az életben maradási és szaporodási esélyeik. Ezek az ösztönök mozgatják az élővilágot. És így értünk vissza oda, ahonnan kiindultunk. A kör bezárult: az ember az élővilág "terméke". Bármennyire is próbáljuk magunkat felsőbbrendűnek beállítani, a mai napig nagyrészt ösztöneink irányítanak bennünket.

Ezek után remélem érthető, miért lettem öreg koromra szkeptikus.

 

Végezetül még néhány személyes gondolat.

Én magam csaknem harminc éves koromig éltem a Kádár-rendszerben, ahol a vezetés Moszkva utasításait és kommunista ideológiáját követte, és ahol szinte kizárólag az boldogulhatott, aki elfogadta, vagy legalábbis úgy mutatta, hogy elfogadja ezeket. Majd néhány év átmenet után rátelepedett az országra a nyugati világ, a kapitalizmus teljes súlyával és neoliberális ideológiájával. Ezután elsősorban az juthatott előbbre, aki ezeket az elveket támogatta. És bizony sok esetben ezek személy szerint ugyanazok az emberek voltak, akiket már az előző rendszer haszonélvezőiként megismertünk. Véresszájú kommunistából néhány év alatt meggyőződéses liberálissá váltak. Tehát mindegy, milyen a rendszer és az ideológia, mindig voltak, vannak és lesznek, akik vagyonért és hatalomért idegen érdekek szolgálatába szegődnek. Ezek az én szememben haszonelvű hazaárulók. Persze azt is le kell írni, hogy voltak mások, akik hirtelen mélyen vallásossá lettek, feltételezhetően legtöbben szintén önérdekből. Nekem természetesen ez sem tetszett, de ezek legalább nem fordultak saját országuk ellen.

A liberális ideológia sokat hangoztatott szabadság-fogalmát szinte kizárólag az egyén szabadságában fogalmazza meg. Ugyanakkor szinte szót sem ejt a kisebb-nagyobb közösségek szabadságáról. Számomra a szabadság – egyebek mellett – azt is jelenti, hogy olyan országban szeretném leélni életem még hátralevő részét, ahol az emberek nem külső hatalmak által rájuk kényszerített körülmények között léteznek. Még egyszer mondom, nem a vallás vagy az ideológia számít, hanem az, hogy az ország erőforrásait a vezetők az itt élő emberek hasznára, és ne szinte kizárólag a saját és idegen megbízóik javára fordítsák. Mert ha az ország fejlődik, a benne élők nagy része is gyarapodik. Persze azért sem a vad kommunizmus, sem a szélsőséges liberalizmus nem természetes állapot ebben az országban, sőt, szerintem semmilyen fanatizálással elért szélsőséges eszme nem természetes semmilyen mai, normálisan működő társadalomban.  Az viszont, hogy ki mit nevez szélsőségesnek, már más lapra tartozik.

Lehet, hogy a külső befolyás-mentesség az ilyen, kisebb súlyú államban naivitás, de azért néha mégis előfordulhatnak ilyen, úgymond „kegyelmi” állapotok. Ehhez persze megfelelő időszakok, és olyan nagy formátumú politikus-egyéniségek szükségesek, akik kiválóan tudnak lavírozni a különböző, nagy befolyással rendelkező hatalmak között. És persze, akik megfelelő felhatalmazást kapnak tőlünk az ország irányítására.

 

(2020.)

 

 

Oldal: Fiataloknak (2020) 4.
Endre oldalai - © 2008 - 2024 - endre-oldalai.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat